|
Alapítvány az orvos szemével
2012.05.09. 09:20
Dr. Németh Mihály körzeti és foglalkozás-egészségügyi orvosként is praktizál. A hetvenes évek közepétõl az évezred végéig az ELMÛ vezetõ üzemorvosaként tevékenykedett, jelenleg az OVIT ZRt. Körvasútsoron levõ központi telephelyén rendel egy igen jól felszerelt poliklinikán. A Magyar Orvosi Kamara egyik alapító tagja, üzemi szekciójának gazdasági titkáraként tevékenykedett sokáig. Egyik ötletadója a villamosenergia-iparágban létrehozott Egymásért - Együtt Alapítványnak, sok idõn keresztül kurátora, jelenleg felügyelõbizottsági tagja. A tapasztalt fõorvos elmondása szerint fiatal korában rendkívül ambiciózus volt és minden érdekelte - ebbõl emelhetõ ki országos lefedettségû kutatása az iparágban az elektromágneses hullámok élettani hatásáról. Pályája kezdetén gyógyított Kisbéren és környékén, a László Kórház fertõzõ osztályának orvosaként, Esztergomban, az Orvosi Egyetemen a kardiológiai osztályon, többek között. Több menedzserképzõt is végzett, mégsem tekintette magát vállalkozónak, a jogszabályi változások ellenére sem. Az alapítvány felügyelõbizottságának tagjaként a gazdasági helyzet elemzését és az éves pénzügyi jelentéseket vizsgálja át. Mint mondja, a képviselõk irányában bizalommal van, mindig korrekt elemzést tárnak elé. Az alapítványt szakmailag mint orvos is segíti, sokan keresik fel személyesen rendelõjében tanácsért, segítségért.
Az MVM OVIT ZRt. rendelõjében fogadott dr. Németh Mihály foglalkozás- egészségügyi fõorvos, belgyógyász és háziorvos, az Egymásért - Együtt Alapítvány Felügyelõbizottságának tagja és tájékoztatott az iparágban oly sokaknak segítséget nyújtó intézmény jelentõségérõl, a munkavállalók egészségügyi helyzetérõl és az alapítvány alapításának körülményeirõl. A tapasztalt, szakmailag sokoldalú és számos kutatást végzett orvos véleménye az alapítványról nem változott az idõk során: Önzetlen törõdés az iparági munkavállalók és családtagjaik felé.
– Fõorvos úr, hogyan látja, az emberek régebben többet foglalkoztak magukkal a betegségmegelõzés érdekében?
– A dolgozók természetesen évekkel, évtizedekkel ezelõtt is el voltak foglalva munkájukkal és egyéb problémáikkal. Keveset adtak magukra - értem ezalatt azt, hogy szinte bagatellizálták betegségeiket, panaszaikat. Influenzát, náthát nem is tekintették annak. Nagyjából harminc évvel ezelõtt kezdõdött pedig, hogy a valóban bagatell ügyekben, ugyanakkor rengeteg panasszal jöttek hozzánk. Persze, ebben volt némi gazdasági kényszer is, illetve nem járt munkahelyi hátránnyal. Az utóbbi négy-öt évben viszont az emberek nem akarnak és el sem mennek betegállományba, ha valóban betegek, akkor sem. Viszont tudatosabban foglalkoznak magukkal és családtagjaikkal, kitárult a világ ilyen szempontból is. A túlzott informáltság viszont olyan tényezõket is hoz magával, mint például az orvoshoz rohanás a gyerek kiütésével. Ma egyértelmû az is, hogy az orvos allergiát is kutat. A világhálónak és a médiának köszönhetõen pedig rohamosan terjednek a mellékvágányok - homeopátia - és a nem orvos „szakik" praktikái.
– Van-e különbség az üzemorvoslás és a háziorvoslás között?
– Szakmailag nincs. A foglalkozásegészségügyi orvoslás nagyon sokat tehet a munkavállalókért bármely iparágban. Azon cégeknél, ahol van rendelõ és a dolgozók fordulhatnak szakemberhez, gyors és hatékony a kezelés. Egy helyben levõ, jól felszereltséggel bíró szakorvos, aki ismeri magát az iparágat és az itt elõforduló betegségeket, baleseteket, hamarabb lát kiutat a bajból. Látja, tudja, milyen preventív és utólagos kezelésekre van szükség az ott dolgozóknak. Az én kutatási területem például az elektromágneses hullámok élettani hatásai az emberre. A villamosenergia- iparban nagyon hasznos kutatást végeztünk két évtizede, országos lefedettséggel, melyet publikáltunk is több plénumon. Az ilyen ismeretek nagyban segítik a szakorvos munkáját, de a biztonságtechnikáét és a munkavédelemét is. Legközelebb a Villamosenergia-ipari Munkavédelmi Képviselõk Fóruma konferenciáján veszek részt, május elején, Keszthelyen. Nagyon örülök annak, hogy a munkavédelem egyre nagyobb tekintélyt vív ki magának az iparágban, hisz létjogosultsága megkérdõjelezhetetlen, valamint, hogy minél szélesebb körben vonja be a szakmabelieket a munkavállalók érdekében.
– Ha már a segítésnél tartunk, ön az Egymásért - Együtt Alapítvány Felügyelõbizottságának tagja, az alapítók egyike. Milyen körülmények között jött létre ez a fontos intézmény?
– Igazi mesébe illõ történet! Évente került kétszer, háromszor megrendezésre a villamos iparági orvosi, mûszaki, biztonságtechnikai szakemberek részvételével tanácskozás, ezek igazán nagy jelentõségû plénumok voltak. Az egyik ilyenre utaztam, mint az ELMÛ üzemorvosi tanácsának képviselõje, illetve az iparági szakszervezet orvosi bizottságának tagjaként képviseltem az egész iparág munkavállalóit. Akkoriban a nagyvállalatoknak jelentõs nehézséget jelentett a dolgozók rehabilitációs célú nyomon követése és nem csupán az anyagi támogatásra gondolok. Az iparágban mûködõ és elérhetõ gyógyhelyekre sem lehetett eljutni egykönnyen. Ezért a kilencvenes évek elején a paksi plénumon elõterjesztettük, hogy az üzemi balesetet szenvedett dolgozók hamarabb gyógyulása érdekében, szakszerû ellátáshoz juttatva õket, egy szervezetet hozzunk létre. Nagy tetszést és egyetértést aratott, rögtön kiegészítésekre került sor - azok is kapjanak segítséget, akik hosszabb, krónikus betegséggel küzdenek, illetve a nyugdíjasok rekreációjára is gondoltak az alapítók. Így indult és 1992. január 9-én bejegyzésre került az Egymásért - Együtt Alapítvány. Hathatós támogatást adott az akkori MVMT és az ELMÛ, továbbá közremûködött a szakszervezeti szövetség is, majd a cégek hoztak létre saját rekreációs szervezeteket, - de az iparágban a miénk volt az elsõ. Azóta sem gondoljuk másként; nem konkurensként szerepelünk, kiegészíteni tudjuk a cégek hasonló célzatú alapítványait. Egymás támogatása könnyebbé és hatékonyabbá teheti a munkát. Ezenkívül a kuratóriumhoz szociális rászorultság alapján is lehet fordulni.
– Miben látja az alapítvány jelentõségét?
– Mint az alapító okiratban is lefektettük és azonnal látható is volt az akarat, a nemes cél és a teljes szándék az önzetlen segíteni akarásra. Egy önzetlen törõdõ szervezet, mely mindig a munkavállalók segítéséért dolgozik. Alapvetõen a dolgozók rehabilitációja a feladat, de a különbözõ krónikus betegségekben szenvedõ munkavállalók pszichés rekreációját is vizsgálni, szükség esetén orvosolni kell, ez éppoly fontos. L. E.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
